Helyfoglaláskor minden széken egy papírlapot találunk. A rajtuk lévő állatnevek azt ígérik, mi is szerepet kapunk a történetben, hogy lesz jelentősége annak, hogy nálam strucc szerepelt, a szomszédomnál zsiráf, és így tovább. De azonkívül, hogy a játékot figyelő tapír állat barátaiként azonosít minket, nem válunk aktív részeseivé az eseményeknek. A cetli kis gesztus, ami értelmezi a nézők helyzetét, de nem kínál bevonódási lehetőséget a nézőknek; pedig engem ez irányban csigázott fel. Mindenesetre jól mutatja az apró részletekre való odafigyelést, ami jellemzi az előadást. Az egyetlen aktív hozzájárulás az eseményhez, amire megkérnek még az előadás kezdete előtt, hogy mindnyájan segédkezzünk majd az alattunk lévő nézőtér dobogóinak szétbontásában és elszállításában.
