Nézőpont – Galéria 5.0 (Dombóvár)
Tisztelt hölgyeim és uraim! Egy kísérlet következik, melyben összefoglalom az egyszer látottak alapján a történetet. Ha nem teljesen sikerül, majd kijavítotok. Tehát adott egy család; egy férfi, egy nő, két gyermek. Az egyik leány okos, jó tanuló, a másik autista. Nem beszél, nem kommunikál. Egy teniszlabdát pattogtat elmélyülten. Adva vagyon egy apa, aki dolgozik ugyan, de keveset. Legalábbis kevesebbet keres, mint a neje. Ez nem az ideális állapot, ezért frusztrált. Viszont otthon semmiben sem segít, ezért a mama is frusztrált, pluszban nyomasztja még a beteg, kommunikációra képtelen gyermek. A papának vannak barátai. Ők nem igazán támogatják abban, hogy a családjával maradjon. Munkaadója szexuálisan zaklatja, az első rohamnak, zsarolásnak ellenáll, a másodiknak nem, azaz nem tudom. Mindenesetre gyanús a sok túlóra, viszont ez ellen szól az, hogy a fizetése nem emelkedik. Bár az egyik vacsoránál fordul a kocka, ő keres többet, mint a mama, okát nem tudom. A mama mindig lehordja a férjét a vacsoránál, a munkatársnői kiállhatatlan hárpiák, ő dolgozik helyettük, viszont állandóan dicsekszenek a gyermekeikkel, akik három éves korukra feltalálták a rák ellenszerét, de legalábbis Nobel-díjasok, de az ő nem igazán normális gyermeke is fejlődik, már nem túrja az orrát. A drága nagyi nem könnyíti lánya sorsát, sőt. A nagyobbik lány igyekszik párkapcsolatba bonyolódni, de a végén kimenekül belőle. Az egyetlen kiegyensúlyozott személyiség az autista lány. Jó barátságban van a fákkal és a virágokkal, jól tájékozódik ebben az ideális világban. A szenvedőket meggyógyítja, ami elvált összeragasztja, a magányosokat összetereli. Van még egy kiállhatatlan fenyőfa, aki elzavarja a mókust, viszont láncfűrésszel kivágják. Van még egy ing, aki koszos, majd kimossák, és összehajtják. Póló szeretne lenni. Van még egy csónak (zseniális játékötlet), amivel horgászni mennek, de nincs kapás. Az utolsó vacsorán a teniszlabda elgurul, az autista lány megszólal. Számomra így állt össze a „kerek egész”.
