"Az életünk egy nagy kabát" (10)

A kabát – M. A. G. Színkör – az OFF program előadása

Ennek az előadásnak, egy barna, kicsit kopott kabát áll a középpontjában, amely jelenetenként változó jelentéstartalommal bír. Géppisztolytok és szarvasbőr, a családi hatalom megtestesítője és az iskolás lány kívülállásának szimbóluma. Dramaturgiai funkcióját tekintve vezérfonál, ami összeköt egy etűdsort. De úgy érzem, nincs mélyebb jelentéstartalom, ami indokolná a választást, ugyanúgy lehetne a tárgy kesztyű, sapka, sál, vagy cipő is. Egy többlet nélküli eszköz allegorizálása kevés egy ilyen szerteágazó előadás összetartására.

A ruhadarab apropóján megjelennek az emberi élet állomásainak klisészerű képei, esküvő, családi fotók, olyan, mint egy diavetítés a 30Y zenéjére. Ez a kifejezési mód, ami a csoport fejlettségi szintjének leginkább megfelel. Sokoldalú kreativitásuk, ötletes vizuális megoldásokat szül, látszik, hogy a térben létezést sikeresen elsajátították. Az előadás legszebb jelenete az ismerkedős rész, amelynek a végén a fülhallgatós csattanó nagyon a helyén van. Néhány jelenetben sikeresen használják a mozgást, de sokkal alaposabban ki kellett volna dolgozni. A bandaháborús részben a lassúság nem feltételezi az erőtlenséget, sőt sokkal intenzívebb, fegyelmezettebb mozdulatokat követelt volna. Ugyanez a probléma a szarvas vadászos jelenettel, a hevület megtöri a színpadi fegyelmet, sok az esetlen kézmozdulat, a nadrág- és hajigazítás.

A forgószínpadszerű élőkép ötletes volt, viszont a szövegeket nem lehetett érteni, emiatt sokat vesztett intenzitásából. Voltak más jelenetek is, amelyeket nem hallott rendesen a közönség, mert vagy lenyelték a szavak végét, vagy elhadarták, az artikuláció több szereplőnél problémás. Nem úgy a copfos lánynál. Olyan mívesen formálva senkinek sem olvastam a szájáról a legkülönbözőbb káromkodásokat, mint az övéről. Soha nem szoktam lázadni az előadásban megjelenő trágárság ellen, még támogatom is, ha hozzátesz a figura színesebb ábrázolásához, de ebben az esetben nem ez a helyzet.

A szétszóródó chipsből véletlenül az ő hajára is jutott. Lehet, hogy egy valós helyzetben így reagálna, de a színpadon a szerepét játssza. Fontos lenne, hogy megtanulják a koncentrált figyelmet, mert voltak kizökkent pillanatok más szereplőktől is két mondatuk között, amikor oldalt álltak.

Nem értettem a felíratok funkcióját sem. Elég ügyesek ezek a fiatalok ahhoz, hogy eljátsszák a papírra írt szövegeket, a közönség pedig megérti, ha jól csinálják, transzparensek nélkül is. Ha a rendezői koncepció része, miért nincs folytatása? Így csak felvillant egy dimenziót, ami az előadás további részében kihasználatlan marad.

A fentiekből úgy tűnhetett, hogy ez egy sok szempontból problémás előadás, pedig ez teljesen korrekt produkció egy fél éve együtt dolgozó, kezdő csapattól, csak a kontextus kihozza a minden kezdőnél jelentkező buktatókat.

Zárásként, a végére illesztenék még egy allegorikus értelmezést. Nem volt benne az előadásban, csak hozzákapcsolom. Tegyük fel, hogy ez a kabát az előadás. Egy kicsit bő, egy kicsit elszabott, lóg az ujja, de nem baj, mert még van idejük belenőni.

Totobé Anita