Gondolatok a sajtószobában/1- 04.14.

Gondolatok a sajtószobában… 04.14.

…a gondolatokról

Az az önző elhatározás született meg bennem, hogy valamilyen formában naplózni fogom az egy-egy napra jutó, színház-off, esetenként színház-in, de semmiképp konkrét előadás-in gondolataimat. Nem azért, mert okosnak hiszem magam, pusztán szeretek gondolkodni, és abba reménykedem, hátha valaki fog utánam gondolni, netán merészen megkeresni, és velem gondolni.

…a kritikaíróról

Hogy kicsit legalizáljam magam. Meglátásom szerint három cölöpön áll egy jó előadás; igaz, tartalmas és tiszta. Igaz, mert vállalja önmagát, a benne közreműködőket és az ő céljukat. Tartalmas, mert van kiket és van mit vállalnia. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak a „nehéz műfajokat” kedvelem. Ha egy előadás meg tud nevettetni, vidám, önfeledt perceket tud szerezni, az épp olyan értékes. És bizonyos szempontból szigorú vagyok, mert fontosnak tartom a forma tisztaságát.

Íróként, véleményformálóként a három keresett pillér mellett a saját közlésemben a figyelmet tartom szem előtt. Hogy figyeljek azokra, akikről írok, és hogy én is igaz, tartalmas és tiszta legyek. És hogy nem vagyok mindent-tudó, csak véleményalkotó. Partnerként szeretnék írni. Nem fentről, hanem a szomszéd székről.

… a nézői magatartásról

Az Országos Diákszínjátszó Találkozó egyik csodája maga a „találkozás”, hogy olyan emberek jönnek itt össze, akiknek egyaránt fontos az életében a drámajáték és a színház. Ők vannak fenn a színpadon, és ők ülnek lenn a nézőtéren is. Ebben a második helyzetben fontos, hogy Te pontosan tudod, milyen az elsőben lenni. Az a mindennapi néző, aki nem tudja ezt, azt sem tudja, milyen, amikor a játszó hallja, hogy a nézőtéren az ő bakijáról, esetleg beszédhibájáról vagy külsejéről tesznek negatív megjegyzést, ne adjisten fennhangon röhögés tárgyává teszik azt. De Te tudod. Tudd.

…a színpadon való káromkodásról

Szép dolog a nyelv. És ha azért reklamálnék, hogy ne káromkodj a színpadon, nem lennék igaz, mert akkor Te se lennél igaz. Mert én is tudom, és Te is tudod, hogy itt beszélsz, beszélek. Csak azt kérem, hogy ha már, akkor ne félj attól, ne szégyenkezz miatta, ne gyere zavarba, hogy káromkodsz. A későbbiekben is, ha azt érzed, hogy az adott szituációban káromkodva tudod kifejezni az indulatot, tedd. De ne a káromkodás tegye „felnőttebbé”, „merészebbé” a játékot. Ismerjük a „segítő bazdmeg”-et. Addig, ameddig igaz.

…a meleg karakterekről

Úgy látszik, aktívan jelen van az életedben, vagy ebben a témában jobb használni a T/1-et, tehát az életetekben a melegség. Enyhe felbolydulás, néha egy-egy elsuttogott „az is buzi” jutott csak el a fülemig. Persze, ma, az első napon az általam megtekintett öt előadásból kettőben valóban volt homoszexuális attitűdű karakter. A kissé sztereotip attitűd egyértelműen humorforrás volt, felkarcolt figurák, akik enyhén affektálnak, túlzón lágy gesztusrendszert működtetnek. De nem hiába indítottam a nézői reakciókkal. Zavarba jössz?

…a színpadi beszédről

Néha élet-halál kérdése, hogy értsem, amit mondasz. Tapasztalatból tudom, mennyi energiát fogyaszt el a beszédre való koncentráció. De szerintem megéri. Hogy én, az önző, megértsem. Nemcsak a szöveget. A darabot is.

…az imró-dzsemboriról

Az egyszeri kritikaíró nagyon sajnálja, hogy gondolatkifejtési-kényszere miatt csak az utolsó néhány mozzanatát követhette a Halász Tibor moderálta játéknak. Köszönöm az élményt!

Márton Gábor Csaba (a továbbiakban MGCS)