Winnetou – Zöld Macska Diákszínpad (Budapest)
A Winnetou egy nagyon személyesen elmesélt történet egy közösség felnövéséről. A közösség ebben az esetben egy baráti társaság. Az előadás jeleneteket mutat meg a csoport történetéből: a gyerekkori mitikus közös játéktól, a táborozáson át a közös ünneplés különböző formáiig, a csoport rituálékig és a bulizásig.
A jelenetek beszámolnak a csoporton belüli szerepek születéséről, az összefonódó baráti és szerelmi viszonyrendszerről, a tagok külső kapcsolatainak kihívásáról. Ahogy kibomlanak a finom öniróniával átszőtt jelenetek, a kisközösséget érintő legfontosabb kérdéseket állítják elénk: mi tart össze egy közösséget, elegendőek-e ehhez a közös tapasztalatok és emlékek vagy az együtt maradáshoz szükséges valamilyen közös feladat vagy tevékenység? Mivel őrizhető meg a csoport egysége? Hogyan viszonyuljon a csoport a kívülállókhoz? Hogyan válhat valaki a csoport részévé?
Gyönyörűséges az egyedül élő lány (Ildikó) epizódja, aki elmondja, apjától, anyjától külön él – sejthető a szerelme társaságához való tartozás számára a valahova tartozást jelenthetné. Az, hogy a csoport elutasítja, megközelíthetetlen és érthetetlen távolságba tolja a vágyott közösségi élményt. Így szerelme kötődése a csoporthoz a szerelmével való kapcsolatot is lehetetlenné teszi számára.
A többi jelenet belülről bontja ki, milyen küzdelmet jelent közösségben lenni. A csoport tagjai küzdenek egymásért – ebben a küzdelemben elutasítják a későnjövőket, a kívülről betolakodókat; természetesen elsősorban azokat, akik csoport tagjait másfelé is elkötelezik. És foggal-körömmel küzdenek a bentlévőkért: nem akarják elengedni a lazuló kapcsolati szálakat.
Az előadás azért nagyon hatásos, mert egyáltalán nem hatásokra épít. Egyszerűen nagyon őszinte amikor egy nagyon fontos és érzékeny kérdésre: egy közösség dinamikájára fókuszál. A résztvevők nagyon-nagyon egyszerűen és valóságosan játsszák el a helyzeteket: lenyűgözően egyszerű és igazi, valóságos a játék. Azt hiszem, mindenki nagyon pontosan ismer mindent az előadáson belül: ki ő és mi vezeti. Minden résztvevő ismeri a saját történetét és ezért szükségszerűen tud játszani vele.
Egy csoport fejlődéstörténete: saját fejlődésünk története párhuzamos történetek közé ágyazva. A történetek megvilágítják és tükrözik egymást. Az egyikből érthetővé válik a másik és viszont. Egy közösségben sokkal jobban megérthetem magamat. Igazán csak egy közösségben érthetem meg magamat. Ezért ha a közösségem és a közös történeteink pusztulnak, én is sérülök.
Az indiánok, legalábbis azok, akikről Karl May írt; erősen hittek valamiben. Cselekedeteiket és döntéseiket mindig egy érték figyelembevétele határozta meg. Az egyéni és a pillanatnyi érdek más szempontoknak rendelődik alá ezekben a szövegekben. Ez a heroizmus magával ragadó. Később pedig a heroizmus iránti egykori őszinte rajongásunk az, ami vonz. Vágy az iránt, amikor még minden egyben volt.
Fantasztikus kísérlet önmagunk megértésére a Winnetou. Ki vagyok én általatok, és ki vagyok én nélkületek?
Juhász Bálint
No comments:
Post a Comment