WITYÚ – TrActor Csoport (Győr)
A Szentivánéji álom Shakespeare egyik legtöbbet feldolgozott műve. Semmi meglepő nincs ebben, Titánia és Oberon, a tündérek és Puck a misztikum és a pátosz képviselői, az emberpárok a valós érzelmek és problémék síkján mozognak, a mesteremberek előadása pedig a szürreálisba hajló blődli, és mindez ráadásul praktikus egységcsomagban! De pont ez a sokrétűség vele a legnagyobb gond is. A gyorsétteremben megvesszük a nagyobb üdítőt és sültkrumplit csak a krumpli kedvéért, majd az üdítőt kidobjuk, mert a kóla nem kapaszkodik a menübe. Ennek a színdarabok sajtos negyedfontosának viszont megvan az az igen rossz tulajdonsága, hogy síkjai egymáson keresztülfutnak és egymással viszonyban vannak.
Tapasztalataim szerint a mű színrevitelére vállalkozó társulatok sem jószántukból veszik át a teljes pakettet, inkább ügyes vagy erélyes húzásokkal, néhol átírásokkal a lehetőségeikhez igazítják. Megjegyzem: jól teszik. Ebben a tekintetben a győriek előadása megfelelőnek mutatkozott, a szerepek jól voltak elosztva, egyenletes, vállalható és itt-ott kifejezetten élvezetes alakításokat láttam, talán csak a herceg volt kicsit alulexponálva. Az előadásban elhangzó két trágár mondat súlytalan, emiatt nagyon fülsértő volt, sajnos nem egyedül állt ezzel a mezőnyben és az a gyanúm, hogy nem egyedül irtózom a helyes leánykák szájából ok nélkül kiröppenő genitáliáktól. A morzsaporszívót kár volt elpantomimezni, filléres és az amúgy is színen lévő táskába beférő kellék lett volna, az előadás nem volt annyira eszköztelen, hogy ne bírta volna el. Fontos lett volna tán azért is, mert így nagyon egyedül állt a “Díszlet! Díszlet!”-poén is.
Hogy mégis hiányérzetem volt és kissé értetlenül álltam a produkció előtt, az valamely részt mindenképp az én hibám, úgy éreztem ugyanis, hogy a darab nyitánya valami egészen mást vezetett fel, mint ami végül megvalósult.
Ezt az érzést támogatta, hogy a nyitókép és a (kissé hamisan induló) nyitódal stílusában elütött a többitől, de ugyanígy eltűnt a mozgás- és ritmusközpontúság, talán a tündérek dalaiban köszönt vissza csak. Puck erősen fizikai belépője után a többi jelenetben jóformán csak csoszog, a legtöbb jelenetből hiányzott az előrevetített dinamizmus. Ha jól tudom, szűk egy hónapja még Szentivánéji álom néven futott az előadás. Nem tudom, mi késztette az alkotókat arra, hogy változtassanak ezen, így lett az előadásból be nem váltott ígéret, pedig érdemes lett volna kockáztatni.
A csapatban sokkal több van annál, mint amit most láttunk, még azt is ki lehet mondani, hogy amit ma létrehozott, az is több, mint amit tudomásul vehettünk, csak megtévesztettek minket, nem szándékosan, de határozottan. Szerencsére rengeteg idejük és – remélem – rengeteg lehetőségük lesz még meghatározni magukat.
Heiner Péter
No comments:
Post a Comment