Rendkívüli jelenség üti fel fejét a világban, amit a közbeszédben csak DQ-ként emlegetnek. Nemzetközi kutatók hívják fel a lakosság figyelmét a társadalmi változásokra, amelyek beköszöntével minden megváltozik. Mindezt megtudjuk a csinos japán hölgytől, aki a kivetítőn keresztül közli velünk az aggasztó tényeket. Japánul nem beszélünk, de a magyar felirat biztosítja számunkra az elhangzottak megértését.
Már az előadás kezdetekor feltűnik a szereplők karakteres megjelenése. Körülöttük mindenféle göncök hevernek szanaszét és a rajtuk lévő ruhaköltemények még inkább az öltözködésre terelik figyelmünket. Egyenes sorban, ütemre lépkedve hozakodnak elő igényeikkel egy megnevezetlen, fiktív intézményben, ami leginkább egy börtön képzetét kelti. Valaki pénzt kér, valaki jobb életet, de olyan is akad aki csak egy zsíros állásra vágyik valahol messze innen. A kérések elbírálása rendszertelen, talán „face controll” alapján történik. Aki megkapja amit szeretne, egy ruhaköteggel távozik. Egy másik jelenetben az elszomorodott kislány, akinek édesanyja márkás viseletekkel akarja átadni szeretetét gyermekének, már-már didaktikusan közli: Nem a ruha teszi az embert! Az apa álszenten rivall feleségére, amiért nem törődik lányával, miközben ő is csak a profitot hajtja. Az efféle konfliktusokat már számtalanszor láttuk színpadon. A győriek előadását nem is ez teszi különlegessé.
Egyfajta fordított társadalomképet, torz tükröt mutatnak nekünk a játszók. Az öltözékük egyedisége nem a saját személyiségüket erősíti. Azt sem mondhatjuk, hogy álarcot hordanak. Sokkal inkább arról van szó, hogy a ruhák, mint a frissen lerakott bitumen, ragadnak rájuk, a ragacsot pedig a társadalom gyártja. Az anya hiába lép ki házasságából, ugyanúgy belegázol egy újabb légypapírba, amelynek mivoltát először fel sem fogja. Az óvónő fegyvert vásárolna, hogy férfit szerezzen magának vele, és rákényszerítse a gyereknemzésre. Egy prostituált, vagy hogy ragaszkodjunk a tematikához: egy utcarongya, messiásként jelenik meg, és kínál megváltást a reményvesztett embereknek. Egy közjáték keretében megtörténik a nagy átváltozás, amelynek szemléltetésére különös Babits-evokációt használ a rendező, ami vulgáris, ütős, de nem lehetne egyszerűen fekete? Az eredeti vers elmondása alatt ugyanazzal a mozgással, gesztusokkal pontosan lehetne érzékeltetni a közölnivalót, mert attól tartok, hogy ebben a formában a káromkodás majdhogynem céltalan.
A groteszk jelenetek kifejezetten erősítették az előadást. A Csárdáskirálynő operettslágerei alatt egy boldog, kéz nélküli ember táncol, említeni sem kell, hogy nem szokványos viseletben. A feje tetejére állt világrend ismét kibillenti egyensúlyukból a cédákat. A szálak összefutnak, és a néhai kislány szektaalapító prédikátorrá változik, hirdetvén egy jobb világot. Mosolyogtató, hogy a lelkes tömeget elsöprik az égből pottyant ruhák.
Filmbeillő, hogy a technikai hibának hitt japán felirat magyar szinkronnal párosul. Az óva intő kutatót is elérte a ruharagacs, ami az egész rongyos életet beborítja. Valós, jelenkori, már-már unt téma mellé eredeti ötlet társul a Kontraszt előadásában.
Jabronka Richárd
vietnámi lány:)
ReplyDeleteKésőbb én is rájöttem, de akkor nem volt egyértelmű. :)
ReplyDelete