Inverz szafari (22)

Helge élete és félelme – Arrabona Diákszínpad (Győr)

Helyfoglaláskor minden széken egy papírlapot találunk. A rajtuk lévő állatnevek azt ígérik, mi is szerepet kapunk a történetben, hogy lesz jelentősége annak, hogy nálam strucc szerepelt, a szomszédomnál zsiráf, és így tovább. De azonkívül, hogy a játékot figyelő tapír állat barátaiként azonosít minket, nem válunk aktív részeseivé az eseményeknek. A cetli kis gesztus, ami értelmezi a nézők helyzetét, de nem kínál bevonódási lehetőséget a nézőknek; pedig engem ez irányban csigázott fel. Mindenesetre jól mutatja az apró részletekre való odafigyelést, ami jellemzi az előadást. Az egyetlen aktív hozzájárulás az eseményhez, amire megkérnek még az előadás kezdete előtt, hogy mindnyájan segédkezzünk majd az alattunk lévő nézőtér dobogóinak szétbontásában és elszállításában.

Sibylle Berg jövővíziójában az ember már csak mutogatni való rekvizitum az állatoknak. Az állatok nem állnak bosszút az emberen, csupán részvétlenek és közönyösek. Az ő szemszögükön keresztül, távolságtartással figyeljük mi is a tetszőlegesen kiválasztott emberi sorsot, Helge életét.

Ebből néhány vázlatosan megrajzolt, kemény fordulatot mutat meg az előadás: A főhős gyerekkorában megöli apját, felnőttként elhidegül feleségétől, akit egyébként bántalmaz, majd elhagyja közös gyerekükkel együtt, a nők elutasítják, végül magányos életének végén magatehetetlenül, megcsonkítva egy kórházban hal meg. Ezeket az eseményeket meglehetősen szikáran mutatják meg a résztvevők. Helge szánalmas élete végül is kuriózum; nem tragédia.

Az előadás nagyon egyszerű és pontos gesztusokból építkezik. Ezek a jelek találékonyan és  világosan mesélik el a történetet. Ilyen például, hogy Helge megszemélyesített szorongásától újabb és újabb nyalókát kap ajándékba. Biztonságkeresés a szájon át, anyánk melle helyett. 

A tér egyszerűsége is jelképes: középen fehér rácsos ágy, kétoldalt üres piros ajtókeret a fogság és belőle való szabadulás lehetőségét vetik fel.

Elismerésre méltó: a zenét az előadásban résztvevő Fekete Anikó írta - kifejezetten a produkcióhoz. A játszók magukat kísérik zenével, pontosabban a zene élő létrehozása is a játék része. Az állatok szórakozni vágynak. A zene a szolgáltatás része.

Helgét két fiú játssza, a feleségét három lány. Az előbbi szerepnél világos a többszörözés oka: a kisebb és fiatalabbnak látszó szereplőt (Cseh-Németh Donát), a főhős életkorának előrehaladtával egy nagyobb fiú (Bársonyosi Dávid) vált. De később, ahogy halad előre az időben már nem „nő” tovább; ugyanő alakítja egészen a halálos ágyig. Ahogy minden más szereplőt is természetesen középiskolás diák játszik.

Elgondolkodtató, hogy mivé változik a negatív utópia pusztán azáltal, hogy középiskolások dolgozzák fel. Megtud-e valamit magáról ez a generáció a Helge sztorival találkozva? És mivé alakítja a történetet az, hogy kamaszok adják elő? Jeles András annak idején apró gyerekekkel rendezte meg Az ember tragédiáját. Az a történet is arról szól, hogy egy fiatal pár végiggondolja mi várhat rá a jövőben. Számot vetnek az elkövetkező veszélyekkel, aztán belevágnak az útba. A Helge élete ijesztő vízióját nem oldja semmi. De olyanok adják elő, akik már belevágtak ebbe az útba.

Juhász Bálint