Riport – ADY-ák 13B - KIMI (Debrecen)
A projektor izzítva, szereplők mappával toporognak, a technikus beszél a nézőkhöz. Lassan-lassan el is kezdődik az előadás. Bevonul a tömeg és egy zenés közjáték indul. Mindenki elegáns, mintha valami jeles alkalomra készülnének. Akkor még nem is sejtjük, hol vagyunk. A két mappás műsorvezető nincs megelégedve az állásával. Panaszkodnak az adás színvonalára és többre tartják magukat annál, minthogy efféle feladatkört kelljen ellátniuk. A darab végére kiderül, hogy valóban többre képesek az egyszerű interjúkészítésnél.
A kezdő jelenetben zenélő társaság valójában erős, összeszokott együttes, akik riportot adnak a felépített stúdióban, amelynek technikai megvalósítása magyarázatot ad a projektor jelenlétére. Kivetítőn keresztül elölnézetből látjuk az interjúalanyt, aki a riportszobában ül, mellette egy ablakban oldalnézetből a riportert is. Kaméleont utánozva, szemünk kettéválik, úgy figyeljük a történéseket. Az interjú alól senki nem mentesülhet. Sorban szólítják a kilencfős csoport minden tagját, közben a kint várakozók velünk együtt figyelik a benti eseményeket. A riporterek pontosan tudják, mitől döglik a légy. Az összes zenekari tagot személyre szabott kérdésekkel bombázzák, így a lelkükbe hatolva érik el személyiségük változását. A manipulációt egyszer a fiú, egyszer a lány végzi. Előbbi tapintatlan kérdéseket tesz fel, ironikusan beszél, utóbbi Kálmán Olgára emlékeztető dominanciával vallatja áldozatait. Kétségkívül mindketten remekül alakítanak, a többi szereplő játéka pedig azért kiváló, mert természetes alanyként viselkednek. Nem gondolom, hogy rögzített szöveggel dolgoznak, válaszaik sokkal inkább improvizációkon alapulnak. Ez adja beszédük természetességét, a buta közhelyek használatából származó poénok velejét.
A ruhafogasokon kezdetben kilenc kabát lóg, de a riportszobában elhangzottak hatására az egymással való civakodás után a ruhák fogyni kezdenek. A kilenc kicsi indián közül egyre kevesebben maradnak. Az indok nyilvánvalóan a média vérszomja. A nézettséget nem lehet együttesek tagjainak bemutatásával növelni.
Arra van szükség, hogy álságos beszélgetésekkel belülről rombolják szét a bandát, hogy aztán közölni tudják a mélyen tisztelt publikummal a tragédiát. A nézettségi grafikonok az egekbe szöknek a hír hatására, miszerint az együttes frontembere felakasztotta magát. Mi játszódik le a kilenc riport alatt? Felfejlik a tudatalatti, a lélek belső vívódása, előbújik az enyészet, ami áthatja az egész előadást és sajnos néha a játékra is ráteszi a mancsát. A semmiről szóló diskurzusok a kamerák előtt az elején szórakoztatóak, de a kilencedik után már széknyikorgás hallatszik a nézőtérről. Az összes szereplő más-más párbeszédet folytat a riporterekkel, de még változatosan is túl hosszúak. Ha akadnának bandatagok, akik párban mennek be a szobába, sokkal izgalmasabb, pörgősebb játék tárulna elénk. Ugyanez érvényes a külső összezörrenésekre is: kevesebbet! lényegre törőbben! Amúgy jóleső, természetes játék jellemezte a 13B műsorát.
Arra van szükség, hogy álságos beszélgetésekkel belülről rombolják szét a bandát, hogy aztán közölni tudják a mélyen tisztelt publikummal a tragédiát. A nézettségi grafikonok az egekbe szöknek a hír hatására, miszerint az együttes frontembere felakasztotta magát. Mi játszódik le a kilenc riport alatt? Felfejlik a tudatalatti, a lélek belső vívódása, előbújik az enyészet, ami áthatja az egész előadást és sajnos néha a játékra is ráteszi a mancsát. A semmiről szóló diskurzusok a kamerák előtt az elején szórakoztatóak, de a kilencedik után már széknyikorgás hallatszik a nézőtérről. Az összes szereplő más-más párbeszédet folytat a riporterekkel, de még változatosan is túl hosszúak. Ha akadnának bandatagok, akik párban mennek be a szobába, sokkal izgalmasabb, pörgősebb játék tárulna elénk. Ugyanez érvényes a külső összezörrenésekre is: kevesebbet! lényegre törőbben! Amúgy jóleső, természetes játék jellemezte a 13B műsorát.
Jabronka Richárd
No comments:
Post a Comment