Bódító illatok, kimeríthetetlen választék, a fogyasztás transzcendens tapasztalatát erősítő egzotikus vagy éppen művészi díszítések… Amennyiben még a külvilágot és a modern információs technológiát is sikerül kizárnunk, mint zavaró tényezőt, akkor már tényleg földöntúli élményben lehet részünk. Nem véletlenül hívják tehát a debreceni előadás címét adó és középpontjában álló kávéházat Mennyországnak.
A térerővel és internet kapcsolattal nem rendelkező frissen nyílt vendéglátóipari intézmény tehát a nyugalom szigetét kívánja megteremteni látogatói számára. Persze egy elzárt sziget csak addig kellemes, amíg önkéntesen töltjük ott az időnket, ellenkező esetben börtönné válik, feszültséget generál. Itt is hasonló a helyzet, egy kisebb technikai malőr miatt a kávéházból nem lehet távozni, csak kívülről nyitható az ajtó. Feszültség helyett azonban az előadásban ebből maximum konfliktus, de leginkább csak komikum fakad. Tényleg nincsenek komoly, tragikus pillanatok, a párkapcsolati krízis ugyanolyan humorforrás, mint a skizofrénia. Legfeljebb egy rövid pillanatra ijedhet meg a néző, hogy balul sül el egy kétbalkezes rabló akciója, de aztán itt is kiderül, hogy az igazából csak játék kés... és természetesen a hepiend sem maradhat el, minden egyes szereplő (nem keveset mozgat a darab) elnyeri méltó jutalmát: szerelmet, levegőt, még egy hét szabadságot, ízlés szerint.
Az osztály technikai képzettsége és fegyelmezettsége kiemelkedő. Gyönyörűen beszélnek, pontosan összehangolt a mozgásuk, aminek egyszerre kell megszólalnia, az egyszerre szólal meg, ebből a szempontból profik. Ugyanakkor sokszor hiányzik a játékukból valami őszinte, valami életszerű. A könnyű műfajban persze nem kötelező pszichológiai mélységeket bejárni, de attól még az alakításnak hitelesnek kell lennie.
Kevésbé sikerült részeihez tartoznak még az előadásnak a geometriai pontossággal beillesztett Kispál és a Borz dalok, melyeket maguk a szereplők énekelnek.
Képzettségük ezen a területen is érződik, de sajnos a rock műfajához képest meglehetősen erőtlenre sikerültek ezek a „beiktatott” produkciók. Bár rengeteg jó ötlet villant fel a hozzájuk készült élő klipekben.
Az előadás igazán „komoly” és rendkívül értékes mozzanata a skizofrén lány verselése. Egy másik sík villan fel általa a darabban, zavarba hozva és kizökkentve ezzel nézőket és színpadi karaktereket egyaránt. Végigsuhan a kávézón, körültáncolja a szereplőket, hogy aztán újabb ájulásban essen össze. A többiek inkább úgy hagyják, abból nem lehet baj.
Az egész produkciót a humoros könnyedség, megnyugtató kiszámíthatóság, mennyei súlytalanság jellemzi. Ezekre időnként nagy szüksége van az embernek. Az előadásnak tehát a szórakoztatáson kívül nincs más célja, ezt azonban (többek közt a dübörgő tapsból kiindulva) megfelelően teljesíti.
Juhász Orsolya
No comments:
Post a Comment